Kedvencem ez a torta…jó, majdnem mind a kedvencem, van amelyik ezért a másik azért. 🙂 de a virágosak közül tényleg előkelő helyet foglal el a napraforgós. Többek között azért is, mert bár már régóta szemezek Kadi Fatiha csodálatos kézzel festett tortáival, és az összes videóját és blogbejegyzését végig néztem, nem mertem még nekifogni. Szerencsére ez egy olyan torta volt, ahol szabad kezet kaptam és mehettem a fejem után. Előtte jártam Hajnal Petra tanfolyamán, és megtanultam a napraforgó készítést cukorból, ami szerintem egy nagyon dekoratív virág önmagában is, adta magát a gondolat, hogy gyakorlásképpen csinálok egy másikat, és fel is helyezem erre a tortára. Oké, de mi legyen még rajta? Nem szeretem a túldíszített dolgokat, így valami hasonló színvilágú mintában gondolkodtam, és elkezdtem keresni a neten napraforgó képeket. Éljen, festhetek a tortára! 🙂 És ha csúnya lesz? Hát akkor majd kitalálok valamit rá, megoldom, de a festést ki kell próbáljam. 🙂
Hamar rátaláltam Vincent van Gogh stílusára hajazó képre, ez lett a nyerő. Persze annyira bátor nem voltam, hogy rögtön a tortára fessem a mintát. 🙂 Először kinyújtottam egy kis cukormassza darabot, a profestékeimet összekevertem pici vízzel, hogy egy hígabb olajfesték állagot kapjak, és nekiláttam a napraforgó alapoknak a víztollal. Először halványsárga és halványzöld festékkel nagyjából megfestettem a képet, a virágokat, a leveleket a közepeket, kis száradás után jöhettek a sötétebb színek. Narancssárga a szirmokra, barna és khaki a középre, sötétzöld a szárra és levelekre. Ez persze még csak a próbakép volt, de tetszett a végeredmény és viszonylag gyorsan haladtam vele. Látszik, hogy itt még sötétebb kontúrokat nem nagyon próbáltam, de itt már látszott, hogy kelleni fog a sötétebb kiemelés.
Így már neki mertem állni a tortára festésnek közvetlenül. Nagyon élveztem, remek móka, ajánlom mindenkinek! 🙂 Először megint a halványabb színekkel felrajzoltam a helyét a virágoknak, szirmoknak, száraknak, leveleknek. Persze nem kell tűpontosnak lennie, az eredeti képet úgyis csak az alkotó látja, és így legalább lesz benne egyediség is. 🙂 Amikor elértem az első képhez hasonló állapotot jöhettek a sötétebb színek, ezekkel tónusosabbá, mozgékonyabbá lehet tenni a képet, ahol beljebb van vagy takarásban van sötétebb, ahol kijebb világosabb. Egyre jobban tetszett, nagyon örültem neki! 🙂 Végül eljön az a pont, amikor már nem érdemes hozzányúlni, mert annyival többet nem lehet hozzátenni, sőt lehet, hogy ronthatunk is az összeképen. Visszanézve még egy kis fehéret itt-ott belerakhattam volna, hogy egy kis fényességet adjon a képnek, de összességében elégedett voltam, nagyon tetszett. 🙂
Már csak annyi dolgom volt, hogy a cukorvirág szárát szívószálba szúrjam, és mehetett is a tortára. A torta körül jobban szeretem, ha ehető dolgok vannak, de ehhez a natúr raffia úgy illett, mint kakaóhoz a vajas kifli 🙂 muszáj voltam feladni az elveim és a torta köré kötöttem, nagyon tetszett! Gondolkodtam azóta, hogy mivel lehetne helyettesíteni, a kreatív ötleteket szívesen veszem! 🙂 Az eredeti tervem egy olyan torta lett volna, ahol a cukor és festett virágok kicsit összemosódnak, és olyan hatást szerettem volna, mintha a festmény „élővé” változna egy ponton, de ahhoz akkora napraforgókat kellett volna festenem erre a kicsi tortára, hogy nem mutatott volna szépen. Hát ilyen, amikor az elképzelés a végére valami teljesen más lesz. 🙂
A piskóta olajos piskóta kis darabokra tört mandulával, amitől püspökkenyeres állaga lett, és PME magas falú formában sütöttem, így 6 felé tudtam vágni a piskótát. Közé 5 réteg francia vaníliakrém került eperdarabokkal, így a torta több, mint 15 cm magas lett! 🙂
Kérdésed van? Itt írhatsz nekem! Hozzáfűznél valamit? Itt elmondhatod a véleményed!
Várlak vissza a következő bejegyzésnél, hogy újabb kincseket mutathassak Neked! 
